Beszélgetés a Halállal 2.
Alkonyodón jár az ég,
Volt idők, mind elmúlt rég.
Szemem elől, tűnik a fény,
Jön a Halál, ez már tény.
Nem másért jön, csakis értem,
Tudom, jól, mert én ígértem.
Nem csaj sejtem tudom mi vár,
Életem összedől, akár egy kártyavár.
Eljött órám, mennem kell el,
Éltem, miért senki nem felel,
Megsiratni nem fognak,
Temetésemen sem sírnak.
Hát eljöttél. Itt vagy.
Itt miközben az élet elhagy.
El bizony. Most jössz velem,
A Halál lenne, mi kell nekem?
Mindenki engem óhajt, ha az élet őket elhágy.
Mindenki ugye? És ki még élni vágy?
Ha élni vágynál, nem lennél már.
Talán vagyok, s vágyok, bár…
Bár? Már nem ismered magad?
Nem. A lelkem immáron megtagad.
Mert tested bűnökkel teli.
Lehet, de azokat senki sem ismeri.
S mégis. De én elhallgatom.
Viszont magam meg nem adom.
Talán. Bár fáj még, érzem én.
Egyedül a föld kerekén.
Többé már nem. Hisz viszlek magammal.
Megyek önként, tiszta haraggal.
S nem szereted szabadítód?
Te szeretted pusztítód?
Inkább az angyalokhoz mennél?
Inkább engem elfelednél.
Nem. Hisz Te is tudod.
Hogy magad, meg nem unod.
Lehet. De mi is-e sok bizonytalanság?
Bármi mi nem istenhez fohászkodás.
Látom már. Térdre nem kényszeríthetnek,
Kik azt hiszik, tévednek.
Nem is akarlak. Csak, jer velem.
Megyek én Veled, kedvesem.
Érzem már. A szíved csonttá lett.
Nem. Csak a fájdalmaktól, megkövesedett.
Bizonyára. Akkor mégis miért dobban?
Pszt. Ne mondd ki hangosan.
Meghalná tán, s leállna?
Nem. De a pokolba kívánna.
Ő tenné? S nem, pedig Te?
Szerinted dobbanásra mi ihlette?
Látom már. S a könnyek a szemedben?
Mint méhnek fullánkja szívemben.
S tested gyötört kinézete?
Lehetne kellemesebb külleme.
S akkor? Választ várok.
Kitaszítottak a világok.
Mint elhullott virág, a porban.
Az vagyok. Eltiportan.
Legyen hát vége, induljunk.
Merre is visz utunk?
A mélybe. Hol már senki sem bánt.
S ott? Újra megtapasztalom a magányt?
Lelkedhez, hasonló nincsen, csak sötétebb.
Szívemnél van keményebb?
Van. S oh, mily kegyetlen szív az.
Mint a tél, ami folyton havaz.
Lehetséges. Kezed add végre, vezetlek.
Adom. S tudd. Szeretlek. |