Beszélgetés az Élettel

Árok szélén ülök én,

Rossz világnak, zord telén.

A halálon gondolkodom,

Könnycsepp gördül az arcomon.

Hangok gyötrik fejemet,

Holt lelkek a testemet.

Viharok az elmémben,

Fullánkok a szívemben.

Hol vagy már? Ragadj el.

Ha kiáltasz, sem felel.

Miért? Hát nem jön értem?

Nem, mert erre kértem.

Mégis ki vagy, hogy közbelépsz?

Az élet vagyok, mit remélsz.

Nem. Nekem a halál kell.

Mi nyomja szíved? Mond el.

Miért csak ilyen későn jöttél?

Mert hamarabb nem küzdődtél?

Miért csak most? Tudsz választ?

Szíved tőlem elválaszt.

Lehet. De akkor miért vagy itt?

Mert Téged a bánat elvakít.

Csak akkor jössz, ha közel a vég?

Csak akkor, ha élned kell még.

S miért kéne nekem az?

Hogy virágozz, mint a tavasz.

De ha én már nem akarok?

Akkor is Veled maradok.

Nem kellesz már, rég elhagytál.

Előbb engem miért nem hívtál?

Oly sokszor kértelek, mégsem jöttél.

Mert testet annyiszor gyötörtél.

Mert lelkem már darabokra esett,

Gyermekként lábad is oly sokszor elesett.

S mégis meg tanultam járni.

Barátok mellett mindig kiállni.

Értem egy sem állt ki mikor kellett,

Hogy mire készülsz nem is sejlett.

Mindegyik gyáván elfutott.
S hiszed az összes elhagyott?

Hisz így van, Te is látod.

Mindet eretneknek kiáltod?

Az összeset egytől-egyig.

Mióta gondolod így, s meddig?

Hallgass, menj már, elég!

Nem lehet. Maradnom kell még.

Nem akarom a terheket hordani már.

Az életért ez nem nagy ár.

Kínzott már a saját lelked?

Ne várj mást, ha kínzod tested.

Gyötört, álmos szemekkel nézek a mélybe,

De nem oda kell, hanem a fénybe!

Annyira fáj. Elfáraszt.

Kérted a Halált, adjon választ?

Kértem én, de nem felelt.

Biztosan csak terelt.

Terelt ő a kettétört szívekre.

Lelkednél zordabb lelkekre.

Pontosan. De honnan tudod?

Ahonnan azt is, hogy magad meg nem adod.

Félek. Sőt rettegek.

Válaszokat keresek.

Tudod néha könnyebb, lenne holtan.

S akkor nem feküdnék eltiportan.

Már nem tudom. S könnyem sincs.

Pedig egy csepp már kincs.

Sírnál Te, ha lehetne?

Ha lehetne, megesne.

Segíts, kérlek, mit tegyek?

Engedd, hogy magamhoz vegyelek.

S aztán? Mi fog következni?

Újra meg tanulsz szeretni.

Menjünk hát, ne maradjunk tovább.

Tested biztosan pihenni vágy.

Szívem, eszem, lelkem, mindenem.

Pihenni fogsz, higyj nekem!